Lélekpajzs – ész, szív, bátorság

Bizonyára téged sem kerül egyetlen hatás sem abból a tornádószerű működésből, amiben éppen éljük a mindennapjainkat. Sokan úgy élik meg a jelent, mint Dorothy az Óz, a nagy varázsló című mesében, akit a meseszerű életéből egyszer csak elragad egy tornádó. Ahogy ő, mi is ismeretlen kihívásokkal és kalandokkal nézünk szembe, mi is sodródunk az események forgatagában, keresve az utat a biztonságos és boldog végkifejlet felé. Mint Dorothynak, nekünk is észre, szívre és bátorságra van szükségünk, hogy átvészeljük a vihart és megtaláljuk a belső békét. Na, de hogyan?

Több irányzat is létezik, de mivel a sodródásról nem sokat tudnék írni, így azt most nem taglalom, de tény, hogy van az az állapot, amikor az ember felfekszik a víz felszínére – vagy hogy a hasonlatnál maradjak – átadja magát a tornádónak, aztán bízik benne, hogy csak lesz valahogy. De minél magasabb intelligenciája van valakinek, általában annál nagyobb a kontroll-igénye, így a sodródást legtöbbünk nem bírja sokáig. (Ugyanakkor tény, hogy van olyan állapot, amikor a megengedés, a hátralépés, az alázatos önmegadás kifejezetten hasznos és előrevivő lehet.)

Ha a felismerésünk az, hogy a változások viharában a külső körülményekre nincs nagy ráhatásunk, akkor a rugalmas alkalmazkodásunk, a sokat emlegetett reziliencia még jó szolgálatot tehet. 

De valljuk be, egy igazi, kiadós stressznyomás alatt ember legyen a talpán, akinek egyáltalán eszébe jut rugalmasan alkalmazkodni. Ez is olyan téma lassan, amit mindenki tud, mármint, hogy reziliensnek kell lenni, csak épp fogalmunk sincs, hogy hogyan kell azt csinálni. 

Elárulom az óriási nagy titkot: preventíven. Azaz megelőző jelleggel meg kell tanulni. Ahogy úszni sem fuldoklás közben kezdünk el megtanulni, hanem – jó esetben – azelőtt, hogy mélyvízbe mennénk, úgy stresszt kezelni is előre meg kell tanulni és be kell gyakorolni. Mentális védőpajzsot fel-le engedni öntréningezés kérdése, de leginkább önismereti folyamatban elsajátított tudatosság.

Ha nekilátsz a lelki önvédelem kifejlesztésének, például velem, akkor 5 dolgot egészen biztosan megvizsgálunk majd és abból építkezünk tovább:

• milyen tapasztalataid vannak és mennyire vagy már most reziliens
• milyen az attitűdöd, a hozzáállásod a változáshoz, stresszhez
• milyen szokásaid, megküzdési stratégiáid vannak, amelyek segítenek
• milyen készségekkel rendelkezel és mire vagy nyitott
• és azt is górcső alá vesszük, hogy milyen emberek vesznek körül.

És innen aztán nyílik a lehetőségek tárháza, hogy hozzáférjünk a fejlesztendő területekhez, vagy akár elmélyüljünk a tudatalattid varázslatos világában, ahol rábukkanhatunk korlátozó hiedelmekre, a belső határvédelem gyengeségeire és erősségeire, csodás felfedezéseket tehetünk belső mentális világodban. Érzed ugye, hogy kaland vár? Kísérletező kedv, kíváncsiság és lelkesedés kell csupán a belső önfelfedezésedhez. 

És ha a kalandvágy megvan benned, én ott leszek neked, mint Dorothynak a Madárijesztő, aki mese kalandos útján agyat keresett, vagy a Bádogember, aki szívre vágyott, vagy az Oroszlán, aki bátorságra, vagy Toto kutya, aki „csak” hűséges társ volt az úton. Na jó, inkább Glinda leszek, a jó boszorkány. 😉 Mikor kezdjük a közös munkát?