"tudatosság" témájú cikkeim

A fékezett habzású élet receptje, avagy az aktív passzivitásról

Miért olyan nehéz a változás? Fáj? Amikor a kígyó levedli a bőrét, vajon érez fájdalmat? A hernyó szenved, amikor pillangóvá válik? „Kiváltozni” abból, ami van, az jár növekedési fájdalommal? Muszáj lenne változnunk, de ha fáj, miért akarnánk ezt választani tudatosan? Akkor inkább egyszerűbb nem változni, nem? Sőt, akár teljesen ellen is állhatunk a változásnak, ha jót akarunk magunknak, ugye? Észrevetted már magadon, hogy akadályozod a saját kibontakozásodat? Mintha elköteleződtél volna valami visszafogott láthatatlanság mellett? 

Lélekpajzs – ész, szív, bátorság

Bizonyára téged sem kerül egyetlen hatás sem abból a tornádószerű működésből, amiben éppen éljük a mindennapjainkat. Sokan úgy élik meg a jelent, mint Dorothy az Óz, a nagy varázsló című mesében, akit a meseszerű életéből egyszer csak elragad egy tornádó. Ahogy ő, mi is ismeretlen kihívásokkal és kalandokkal nézünk szembe, mi is sodródunk az események forgatagában, keresve az utat a biztonságos és boldog végkifejlet felé. Mint Dorothynak, nekünk is észre, szívre és bátorságra van szükségünk, hogy átvészeljük a vihart és megtaláljuk a belső békét. Na, de hogyan?

Világod fényforrása te vagy!

Egyensúlyából kibillent életünkben teljesen természetes reakció, ha kapaszkodókat keresünk. Kétségbeesetten kémlelünk át a ködön összehúzott szemmel, hogy meglássunk egy derengő fényt, ami kivezet bennünket a labirintusból. Amit a biztonság kedvéért néha még ingoványra is építettünk magunknak, már csak a masszívabb tapasztalatszerzés céljából is, ugyebár. Ilyenkor vágyjuk a gurut, a segítséget nyújtó kezet, a struktúrát, a fájdalomcsillapító megoldást, mindegy már, csak valaki csináljon valamit, legyünk túl ezen. Aztán jön a csalódottság, mert mégis elmarad a boldogság. Most akkor kérjünk segítséget vagy ne?