Egyensúlyából kibillent életünkben teljesen természetes reakció, ha kapaszkodókat keresünk. Kétségbeesetten kémlelünk át a ködön összehúzott szemmel, hogy meglássunk egy derengő fényt, ami kivezet bennünket a labirintusból. Amit a biztonság kedvéért néha még ingoványra is építettünk magunknak, már csak a masszívabb tapasztalatszerzés céljából is, ugyebár. Ilyenkor vágyjuk a gurut, a segítséget nyújtó kezet, a struktúrát, a fájdalomcsillapító megoldást, mindegy már, csak valaki csináljon valamit, legyünk túl ezen. Aztán jön a csalódottság, mert mégis elmarad a boldogság. Most akkor kérjünk segítséget vagy ne?