Miért olyan nehéz a változás? Fáj? Amikor a kígyó levedli a bőrét, vajon érez fájdalmat? A hernyó szenved, amikor pillangóvá válik? „Kiváltozni” abból, ami van, az jár növekedési fájdalommal? Muszáj lenne változnunk, de ha fáj, miért akarnánk ezt választani tudatosan? Akkor inkább egyszerűbb nem változni, nem? Sőt, akár teljesen ellen is állhatunk a változásnak, ha jót akarunk magunknak, ugye? Észrevetted már magadon, hogy akadályozod a saját kibontakozásodat? Mintha elköteleződtél volna valami visszafogott láthatatlanság mellett?